Megszólalnak az Értékőrzők

Őszintén vallanak eddigi munkájukról, a családias csapatszellemről, sikerélményeikről, az örökbefogadott műemlékhez való kötődésükről a Kalazanci templom őrei – az Értékőrzők.

Az októberben indult „Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket” versenybe bekapcsolódó kalazancis diákokról azóta olvashattunk az itthoni és magyarországi sajtó hasábjain, hallhattuk őket rádióban, láthattuk televíziós riportokban, de forgattak kisfilmeket, szerveztek vándorkiállítást, adventi imaórát és idegenvezetést is.  Mozgalmas időszak van mögöttük, ezt összegzik páran közülük.
 

Melyik az az esemény, program, amelyik leginkább közel áll hozzátok? Volt-e ami nehézséget okozott a szervezésbe, lebonyolításban?
 

Légrádi Zsófia, XI.B: Az az esemény ami a legjobban tetszett és az iskola csapatával rendeztünk az az adventi imaóra volt. A szervezés viszonylag könnyen ment, hiszen az eseményt meghírdettük a facebook oldalon, a templomban és az iskolában is buzdítottuk egymást hogy minél többen jöjjenek el.  Ennek köszönhetően pedig nagyon szép számban vettünk részt, a program hangulatosra és családiasra sikeredett, alkalmat adott a karácsonyra való felkészülésre és a templom bemutatására, amit mi a saját munkánkkal igyekeztünk szebbé tenni.

Pécsi Vanessza, X.B: Nekem legjobban az Adventi imaóra tetszett, szerintem az az esemény kovácsolta jobban össze a mi kis csapatunkat. Nem mondanám, hogy volt nehézség a szervezésben, megbeszéltük, hogy mi hogy lesz, ki melyik részt vállalja a templom történetének, festményeinek a bemutatásánál, mindenki beleegyezett, begyakoroltuk együtt az énekeket és így sikeresnek mondhatnám ezt az eseményt, amire én személy szerint nagyon büszke vagyok, és a kis csapatunkat is nagyon szeretem.
 

A verseny eddigi fordulóiban, az elmúlt 3 hónapban szervezett bemutató és népszerűsitő tevékenységek során melyik korosztályt sikerült megszólítanotok és milyen sikerrel, eredménnyel?
 

Kocsis Anett, X.B: Úgy érzem, hogy az online felületünkön és az offline tevékenységeinken keresztül sikerült minden korosztályt megszólítani. Az általános iskolásoktól kezdve, akikhez a plébániai hittanórák keretén belül jutottunk el, egészen a felnőttekig és az idősebbekig jutottunk el és sikerült bevonnunk őket a programokba. A családi imaórán, hová  megközelítőleg százan érkeztek, sem számítottunk ennyi résztvevőre, kisgyerekektől egészen az idősebb korosztályig voltak résztvevők.

Mikor belekezdtünk a versenybe és örökbefogadtuk templomunkat, én - de szerintem most társaim nevében is beszélhetek - nem gondoltam volna, hogy úgy a városbeliek, mint a plébánia hivei vagy az iskolánk tagjai ennyire aktívan és lelkesen fogják segíteni munkánkat.
Számos pozitív visszajelzés érkezett ezalatt a három hónap alatt, amelyet mi eleve egy apró sikernek könyveltünk el, akkor is, ha nem mi leszünk a verseny nyertesei, mert nekünk ez már rég nem csak egy egyszerű verseny. A csapatunk szívügyévé vált templomunk népszerűsítése és minden pillanat, amikor egy kis színt tudtunk vinni a plébánia életébe, vagy egy mosolyt, bíztató visszajelzést kaptunk, akkor éreztük igazán a sok és fáradságos munkánk eredményét.
 

A verseny fordulóiban a médiában is közzé kellett tennetek egy-egy programot. Milyen érzés volt számotokra szokatlan helyzetekben is helytállni, élőben a Mária rádiónak nyilatkozni vagy a Duna Tv kamerája előtt beszámolni a csapat tevékenységéről?
 

Lechli Félix, XI.B: Eleinte féltem a gondolattól, hogy a rádióban,kell megszólalnom,viszont sikerült túltennem magam ezen a kezdeti félelmen, és rávettem magam, hogy vállaljam a csapat képviseletét, a programok ismertetését a kedves hallgatósággal, ezálltal is segitva csapatom munkáját, egy lépéssel közelebb vinni a feladataink teljesitéséhez. .Az interjú végén, a kezdeti izgalom ellenére, nagy öröm töltött el. Igazi megtiszteltetésnek érzem azt, hogy engem választottak ki arra, hogy bemutassam a programokat (kiállítás, idegenvezetés, imaóra, hittanórai foglalkozások stb.), nagy öröm rejtőzik azóta is a szívemben és szívesen megismételném, ha erre kerülne a sor.

Popelmajer Szandra, X.B: Nagyon izgultam, amikor megtudtam, hogy nekem kell beszélnem a kamera előtt, de egyben nagyon jó érzéssel töltött el. Mivel a munkánk nagyon érdekes és hosszadalmas ezért nehezen tudtam összefoglalni pár mondatban. Szerintem mindazt, amit mi átélünk, azáltal, hogy betekintést nyerhetünk a templomunk életébe,  felfedezhetjük magát az épületet és annak történetét, mindenkinek látnia és tapasztalnia kellene. Hisz a templom nekünk már rég nem csak egy épület, hanem sokkal több annál. S ezt próbáljuk meg át adni az embereknek. Jó látni, hogy sokan érdeklődnek a munkánk és a templom iránt.
 

Miért tartjátok fontosnak, hogy az Értékőrzők csapatát erősíthetitek, milyen volt kilencedikesként bekapcsolódni és együtt dolgozni a többiekkel?
 

Széri Kincső, IX.B: Nagyon örülök, hogy ennek a társaságnak, csapatnak a tagja lehetek, nagyon kedves és nagylelkű emberek vesznek körül. Bevallom, az elején kicsit féltem, hogy hogy fogok helytállni, hogy milyen lesz a közösség, de kellemeset csalódtam, mivel az egésznek családias hangulata van, nagyon jó a csapatmunka. Az Értékörzőknek köszönhetően sok mindent megtudtam a Kalazanci templomról, bejutottam olyan helyekre, ahova eddig nem.
 

Botos Péter, IX.B: Azért tartom fontosnak, hogy az Értékőrzők csapatát erősítem, mert így rájöttem, hogy a történelem a közvetlen közelemben jelenik meg. Épületek, melyek mellett nap, mint nap elhaladok nagyon érdekes történetet hordoznak magukban.
Kilencedikesként, öröm volt csatlakozni, hiszen nem rég járok ebbe az iskolába, és az, hogy ilyen hamar rám bíznak egy ilyen fontos feladatot, mondhatom hatalmas megtiszteltetés. A többiekkel együtt dolgozni egy nagy élmény. Nincs olyan alkalom, hogy két feladat között ne tartanánk egy közös nevetést, és az, hogy a munka keretein belül, új barátokra tettem szert, az hab a tortán. Számomra ezt jelenti Értékőrzőnek lenni.

Kocsis Anett

Kalazanci Szt. József Római Katolikus Líceum